Mikor ég szélén a tavasz lendült –
közben a hídon te meg én, mentünk.
Lendült…, s mentünk: a tavasz, te meg én,
épp alkonyodott. Fent ég szélén
tavaszom lobogott. És szemben a Hold…
Soha-még tavaszom teveled: sose volt.
Tavaszom teveled
2008.04.27. 13:49 :: mory
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emko-eso.blog.hu/api/trackback/id/tr84444255
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
