Mikor szíve ült ágán a Semminek:
kis teste hangtalan vacogott
– csak nézték, nézték szelíden,
köréje gyűltek a csillagok…
körötte semmi-levelek:
s a tavaszi semmi-lomb között
még az a néhány égitest se látja meg…
Mikor szíve ült ágán a Semminek:
kis teste hangtalan vacogott
– csak nézték, nézték szelíden,
köréje gyűltek a csillagok…
körötte semmi-levelek:
s a tavaszi semmi-lomb között
még az a néhány égitest se látja meg…
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.