Kitárva nyíresek, ködök felett
még ősz ez itt – de néha megremeg:
szívembe az ősz közül a tél dereng,
s az ősz-nyomon a bánat hempereg.
Nyíresek felett kerestelek:
az ősz között – ma még. De télbe lett
ködök nyomára szívemen pereg
a bánat. És belém, belém temet.
A nyíresek nyomán a szívemet
– keresselek – nem hagyja azt se meg
a bánat itt: magába rejt veled.
S hiába ősz, még ősz ez itt.
Ha néha megremeg, nyomára tél pereg.
