Sok ősz-napok között sodorta el
eső az arcodat novemberen –
az ősz, a bánat és az esti fák
mégis maradtak, léttelen, velem.
S hogy arcodat eső, s az esti fák,
napok között sok ősz sodorja el...
Az újra, mindig-ősz, novemberen:
lefesti minden este őt nekem.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
