Eső a lelkemen

Tavaszom, szólalsz bennem.Imbolygó reggelekenszívemen ösvényt taposott– míg nem jött  villamosod –,ösvényt a tavasz, szerelem…Ösvényem nem vehetemtőled: őriznélek… (Lehetne ez a díszlet.) Én is most…

Halk egyre ég, alkony cseperész.Perc hány sorol itt? – még néznélek,s tűntél… Ablakomba ér a magányteutánad: a város rejt, félek… Hajnal. És védtelenül tavaszom.Az eső: bennem tűnt pillanaton;város, hova rejt? – még néznélek…Teutánad:…

Mikor ég szélén a tavasz lendült –közben a hídon te meg én, mentünk.Lendült…, s mentünk: a tavasz, te meg én,épp alkonyodott. Fent ég széléntavaszom lobogott. És szemben a Hold…Soha-még tavaszom teveled: sose volt.

Tavasz szemez, s esős, mégis esős a délután.Én állok itt tavaszba’ benn,s foly’ könnyem, foly’ bután…Csak foly’, csak foly’ bután– tavaszba’ benn, s után…Nem nézem már, hogy távolodsz,nem gondolom: még várni fogsz…

Kánikulában, a lombok alatt,mikor éppen a Költő arra haladt,és ballagott pont a Szajna felé:hogy az Ősz beszökött – majd’ észrevevé… Kánikula…, és a lomb fönn kong…A Szent Mihály úton vele szembefutott:találkoztak – az Ősz meg a…

Volt egy találkozás,mi nem volt, nem volt mégse…Magamba’ mentem én,tovább a szürke télbe.A hó esett, esett,de én nem vettem észre…csak mentem így tovább:„találkozás – de mégse…”– tűnődve hó-úton –„találkozás a…

Mikor szíve ült ágán a Semminek:kis teste hangtalan vacogott– csak nézték, nézték szelíden,köréje gyűltek a csillagok… Szívem is, ha néha ül ott fent az ágon,körötte semmi-levelek:s a tavaszi semmi-lomb közöttmég az a néhány égitest se látja…

Álmodtam éjjel az álmodat:egy tölgy alatt én sírni láttalak.S az álmodba álmodtam magamat,hogy ott látlak sírni egy tölgy alatt. Hogy álmodért sírtál – álmodtam azt…(mert ketten álmodtuk álmodat.)De álomnak álmomban én magamatálmodtam veled. A tölgy alatt…

Ne csodálkozz, kedves Tizian,ha megmutatkozik lelki ambivalenciám,s oly keserű vagyok néha, mint a cián,mely most folydogál lefelé ott a Tiszán…(S miatta pusztul a növényzet, s a halállomány.)  Ne csodálkozz, kedves Tizian,ha feladom hát minden…

Megint, megint az est…Kering neved körül,s az esti fákra hajol a tél.A tél, eső, s az est.  A tél megint, megint:megint az est veled.És lebeg az est a bokrokon…Az est, a tél, s eső. Eső, megint eső…A fákon ring idő,hol álmodom, s az est…

Nincs-volt, sohasem: távol-szerelem,ring most egy volt-szerelem szívemen.Fátyol-szerelem, lesz tán sohasem,s játszik a fátyol szívemen régen.Egyszer szerelem, egyszer sohasem.Kire vársz? – szívemen szerelem szökken.Szárnyas szerelem: árnyad idelenn,árnyaddal kék lepkék…